A Skót Misszió a magyar lelki ébredés szolgálatában
Bagdán Zsuzsanna írása
Bagdán Zsuzsanna írása
Cherchez la femme

Budapest városképének meghatározó eleme a Lánchíd. Egy romantikus elbeszélés tanúsága szerint az akkori Pest-Buda első kőhídját gyengéd érzelmek ihlették: akkor döntött az építmény szükségességéről Széchenyi István, amikor nem tudott szíve hölgyéhez átkelni a zajló folyón. A magyarországi skót misszió történetének kezdete is egy már-már mesés történethez kapcsolódik. Az ugyanis, hogy a Lánchíd mellett társadalmi és lelki hidakat is építhettek skót misszionáriusok, elválaszthatatlan az evangélikus Mária Dorottya württembergi hercegné, József nádor mélyen hívő pietista felesége személyétől.

A lelki megújulás iránt elkötelezett asszony 1839-ben ismerkedett meg két, véletlenül Pest-Budára vetődött skót misszionáriussal. A skót református lelkiség pillérei: a kiválasztottság és az ebből fakadó elköteleződés, a jótékony önkéntesség, az evangéliumközpontúság és a millenializmus gondolata a zsidómisszió mellett a magyar (elsősorban protestáns) társadalom lelki megújulásának lehetőségével kecsegtettek. Az első, 1841-ben hosszabb időre Magyarországra érkező skót misszionárius, a tudós John Duncan szerint ugyanis a zsidómisszió elképzelhetetlen a magyarországi protestáns egyházak ébredése és aktív részvétele nélkül. Duncan így fogalmazta meg a skót evangéliumi és a magyar nacionalista-konfesszionista protestáns lelkiség között feszülő ellentétet: „A magyarok készek lennének meghalni a kálvinizmusért – bárcsak élni is készen lennének érte!”

A hídépítés leple alatt

A körülmények kedveztek a misszió letelepedésének: a Lánchidat építő skót munkások lelkigondozása kiváló alibinek bizonyult a misszionáriusok érkezéséhez, akiket József nádor hallgatólagos engedélyével a Pesti Református Egyház szervezeti kerete fogadott magába. A skótok érkezését a reformkor liberális politikusai is üdvözölték: a magyar ajkú lakosság számának növekedését, az asszimiláció elősegítését várták a német ajkú zsidók között végzett protestáns missziótól.

1844 novemberében indultak el Mária Dorottya védnöksége alatt a skót misszió konferenciái. A bibliatanulmánnyal kezdődő és imádsággal záruló alkalmakon a korabeli protestáns elit arról gondolkodott, hogyan lehetne ébreszteni és aktivizálni az egyházat társadalmi kérdésekben. Egy ilyen alkalmon kapcsolódott az első zsidó a skót misszióhoz: Israel Saphir családjával együtt tért meg Jézus Krisztushoz – körülbelül negyven fő követte a kor prominens személyiségét, aki eredetileg csak azért kezdett el járni a konferenciákra, hogy csiszolja angoltudását és erősítse társadalmi kapcsolatait.

Az iskola pillérei

A Saphir család a zsidómisszió megbízható és lelkes munkatársa lett: Israel Saphir német nyelvű vasárnapi iskolát indított, és egy rövid életű ifjúsági mozgalom is kapcsolódik a nevéhez. 1846-tól – szintén József nádor hallgatólagos engedélyével – iratmisszió indult a zsidó áttérteknek. A saját iratterjesztői (kolpoltőri) hálózat protestáns egyházi irodalommal és bibliákkal látta el Jézus Krisztus felé elindultakat. Ebben az évben indult el hivatalos keretek között a misszió német nyelvű iskolája Philip Saphir vezetésével. Bár az izraelita hitközség – érthető okokból – nem nézte jó szemmel a skót misszió térítő munkáját, a skót iskolába mégis szívesen küldték a zsidó vallású gyermekeket az intézmény tartósan kimagasló színvonalú oktatása és szeretetteljes légköre miatt.

Liberális–pietista ellentét

Időközben a protestáns elit két különböző értékvilágú csoporttá kezdett bomlani: a Mária Dorottya-féle pietisták és a skót evangelikálok egyre-másra összekülönböztek a liberálisokkal, akik nem annyira a lelki megújulást, sokkal inkább a társadalmi-politikai élet fellendülését, a magyar protestáns egyházak unióját és egy pesti protestáns főiskola létrejöttét szorgalmazták. Ez a világnézeti különbség a forradalom és az azt követő megtorlás éveiben lassanként egyre markánsabbá vált. A közösség nehéz éveket élt: a skótokat a forradalombeli részvételük miatt kitiltották a Monarchia területéről, az iskolát 1852–57 között Israel Saphir, utána pedig a skót misszióban szolgáló, de holland Adrian van Andel vezette. József nádor 1847-es és Mária Dorottya 1855-ös halála szintén megnehezítette a pesti skót misszió mindennapjait.

A Pesti Református Egyháznak egyre terhesebb volt a lelki megújulást sürgető társaság: 1859-ben árvaházat alapítottak, amelynek vezetőségéből hamarosan kiszavazták a pietistákat. Ekkor kezdődött el az a folyamat, amelynek végére, 1864-re megszületett a pesti Németajkú Református Leányegyház, amelynek egyik első küldetése a Bethesda-kórház elindítása volt.

Németajkú skótok

Az Edinburghi Zsidómissziós Bizottság eleinte sok fantáziát látott a németajkú gyülekezetben – már csak azért is, mert a pesti lakosság beszélt nyelve a német volt, illetve több gyülekezeti tagra (például Ganz Ábrahám) a zsidómissziós munka lehetséges támogatójaként gondoltak. A gyülekezet alakulásának utolsó mozzanatait már a porosz Rudolf König vezette, akit Konstantinápolyból telepített Pestre a skót misszió.

1866-ban a közösségnek még nem volt saját temploma, de felismerve az idők szavát, kórházat alapítottak, ahová Rudolf König és gondnoka, Biberauer Richárd személyes közbenjárására két diakonissza érkezett Kaiserswerthből: Wehn Zsófia és Höser Etelka. Szintén az idők szavára a vezetők megnyitották a kórházat az osztrák–porosz háború sérültjei előtt, akik között elindult a kórházi misszió és az iratterjesztés. Utóbbi különösen bátor dolog volt, tudatában annak, hogy a kvázi államegyházként működő római katolikus egyház tiltotta híveinek a Biblia olvasását. 1866-tól a Skót Nemzeti Bibliatársulattal együttműködve zsidó kolpoltőrök segítették az iratmissziót.

Interjú

Dr. Kovács Ábrahám a Debreceni Hittudományi Egyetem docenseként és a Magyarországi Vallástudományi Társaság főtitkáraként a Skót Egyház és a Magyarországi Református Egyház kapcsolatának, illetve a Skót Misszió történetének jeles kutatója kutatója, aki teológiai mesterképzése során kezdett foglalkozni a témával Princetonban. Ezt követően hosszú évekig kutatta és számos publikációban ismertette a Skót Egyház által kezdeményezett zsidómisszió történetét Budapesten, illetve azt, hogy a Skót Misszió miként hatott a Magyarországi Református Egyház és más protestáns felekezetek lelki megújulására. Kovács Ábrahám kiemelt érdeklődéssel kutatta a belmisszió történetét és a Skót Misszió szerepét az MRE missziói gondolkozásának formálásában.    

Dr Kovács Ábrahámmal készült hosszabb interjú angol nyelven megtekinthető itt>>.

"Felnyitották a szemünket..."

Magyarok küldetésben

A század második felében jelentősen megnőtt a város lakossága, ezen belül is a magyarul beszélők aránya. Elkerülhetetlenné vált, hogy a skót misszionáriusok a német mellett a magyart is elsajátítsák, illetve, hogy elváljanak útjaik az egyébként kiváló munkát végző németajkú közösségtől. Ugyanis – bár a német nyelvnek köszönhetően a zsidómissziós munka folytatódhatott, de – az évtizedek alatt elsikkadt a skót misszió másik célja: a magyar protestáns egyházak megújítása. Ez három területen valósult meg: először a debreceni ébredés bontakozott ki új ortodoxia néven, amelyet Révész Imre és Balogh Ferenc vezetett, ezt követően pedig párhuzamosan kialakult a Szalay-Kecskeméthy-féle dél-alföldi és a Szabó Aladár kezdeményezte budapesti ébredés.

Az edinburghi ösztöndíjas alapítványnak, amelyért a későbbi debreceni professzor, Balogh Ferenc nagyon sokat tett, és az elhivatott, magyarul is megtanuló skót lelkészeknek köszönhetően az 1880-as évekre a magyar nyelvet is elkezdték használni a misszióban. 1882-től a skót misszió iskolájában az Edinburghot megjárt diákok tanítottak, és a skót gyülekezet vezetésébe is bekapcsolódtak magyarok, magyar nyelvű alkalmak is indultak. A skót lelkiség hatása alatt álló Szabó Aladár, akit a belmisszió egyik legnagyobb munkásaként tartanak számon, 1882–32 között elindította a vasárnapi iskola mozgalmat, valamint a Keresztyén Ifjúsági Egyesületet. Mindkét kezdeményezéshez a skót misszió és a németajkú gyülekezet kezdeményezései szolgáltatták a mintát.

A volt skót ösztöndíjasok a vidéki református életet is felpezsdítették – a korszakra szűnni látszott a liberális–pietista ellentét, amelynek két tengelye Pest és Debrecen voltak. A skót gyakorlat előszeretettel hozott létre egyesületeket: bábáskodtak a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszervezet és a külmissziós szolgálat születésénél is, és általuk jelent meg az Aliansz is a magyarok között.

A bibliatársulati munkában is ott van a skótok keze: 1845-ben Duncan professzor kérte meg a Bibliatársulat igazgatóját egy 1oo fontos alapítvány megtételére, egy leendő magyar Újszövetség fordítására, amelynek folyamatát Mária Dorottya tartott kézben. A kiegyezés után könnyebbé vált a Bibliatársulat munkája: Rudolf König vezetésével négy munkatárs segítette a társulat munkáját hazánkban, ebből egy fő Erdélyben működött. 1868-ban már 4129 Bibliát forgalmaztak. 1896-ban, a honfoglalás ezeréves évfordulóján a Bibliatársulat kiállítást rendezett, amelyet Ferenc József császár május 2-án nyitott meg. A tizenkét nyelven kiadott Bibliákból 159 nap alatt 4746-ot adtak el.

Túlélő misszió

A huszadik században a skót misszió munkáját sokszor a társadalmi segítségnyújtás, az életmentés határozta meg, bátor tettekkel fejezve ki hitüket. A második világháború után, a kommunizmus alatt zsidó–keresztyén párbeszéddé kényszeralakult a zsidómisszió, az iskolát államosították – a hatalmas Vörösmarty utcai épület imatermében, a Webster Hall-ban vészelte át a volt skótos diákokból és angol ajkú protestánsokból álló, maroknyi gyülekezet azokat az évtizedeket, amíg nem tehette be skót lelkész a lábát a vasfüggöny mögé.

A rendszerváltozás után az addig magyar református lelkészek áldozatos munkájával fenntartott St. Columba Skót Gyülekezet, amely egyetlen nyugati misszióként élt Magyarországon a kommunista diktatúra alatt, újra szorosabbra fűzhette a kapcsolatot a skót egyházzal, és folytathatja munkáját a magyar reformátusság megújításában – most már az ökogyülekezeti mozgalom, illetve a skót ifjúsági zsinat munkájának megismerésével, adaptációs kísérletével, illetve a Menekültmisszióval való együttműködéssel.

...

Széchenyi István, a hídépítő tudtán kívül nemcsak az angolszász technika, civilizáció terjedéséhez, egy modern Magyarország születéséhez járult hozzá, hanem a lelki újjászületéséhez is. Skót munkatársai, miközben hidat építettek két városrész között, a hittel megélt keresztyén élethez is hidat építettek a magyarok számára. A skót misszió sikeresen honosította meg a misszió evangéliumi és felekezetközi koncepcióját a Magyarországi Református Egyházban. A 20. század elejére a skót misszió lelkülete egyértelműen gyökeret vert a református egyházban, ami a lelki megújulásban teremte meg gyümölcsét. A belmissziós szervezetek hálózata átszőtte az egész országot, ami soha nem látott mértékben ösztönözte a keresztyén felekezetek helyi együttműködését. A Skóciát megjárt, hazatértük után is aktív ösztöndíjasok hálózata a teológiai akadémiákon és az egyházkormányzatban is éreztette hatását. 1911-ben a magyar reformátusok zsinata a belmissziót a lelkészképzés részéve tette. A skót misszió a lelki megújuláson keresztül lett igazán magyarrá.